x 

Tetőcsomagtartó kereső

Csomagtartó kereső

A CHRYSLER márka története

Chrysler tetőcsomagtartó

A nagy amerikai autógyárak közül a Chrysler a később alapítottak közé tartozik. Walter P. Chrysler a detroiti Maxwell gyár megvásárlása után, annak alapjaira építkezve indította be a Chrysler cég működését 1925-ben. A márka gyorsan ismertté vált izgalmas műszaki megoldásai révén, és hamarosan újabb márkákkal bővült a csoport: 1928-ban megvásárolta a Dodge-ot, majd megalapították a DeSoto és a Plymouth divíziókat.

Az első Chrysler-féle modell egy hathengeres, jól megépített autó volt, amit a minőségéhez képest kedvező áron kínáltak a vásárlóknak. Ezt még 1924-ben, magának a Chrysler cégnek a megalapítása előtt jelentették meg, és néhány egyedi megoldással szerelték fel a motorját, például olajszűrőt kapott. A hidraulikus, mind a négy kerékre ható fékrendszer Chrysler fejlesztése volt, és gumi alkatrészekkel csökkentették a motor vibrációját, emellett biztonságosabb kerekekkel szerelték fel. 1926-tól került gyártásba a Chrysler Imperial, ami a Cadillac és a Lincoln kisebb luxusmodelljeinek riválisa volt. Az akkoriban szokásos módon többféle karosszériaváltozatban kínálták az Imperialt, két- vagy négyüléses roadsterként, kupéként, sedanként és egy hétszemélyes limuzin is tartozott a sorozathoz. A 4.7 literes, hathengeres motor 92 lóerős volt, és a hátsó kerekeket hajtotta. Az autó a megjelenésének évében rekordot döntött, mivel az Egyesült Államok transzkontinentális átszelését egy hét alatt abszolválta. A 20 másodperces gyorsulása a 60 mérföldes sebességre illetve a 80 mérföldes végsebesség is nagyon jónak számított akkoriban.

A harmincas években piacra dobott Chrysler Airflow egy forradalmi újdonsággal büszkélkedhetett: ez volt az első olyan autó, aminek tervezésekor figyelembe vették a légellenállási tényezőt, és így sokkal áramvonalasabb, lekerekítettebb volt a kor többi, szögletes autójánál. Ám ez a kialakítás, ami később alapjaiban megváltoztatta az autótervezést, bár kereskedelmi szempontból kudarcnak számított, ezért a cég úgy döntött, hogy egy kicsivel tradicionálisabb formájú, de új fejlesztésű modellt is forgalmaz párhuzamosan, és az Airstream eladásai jobban is alakultak, többször annyi kelt el belőlük, mint a radikális Airflowból.

Az 1934-ben megújított Imperial is áramvonalas dizájnt kapott, de ennek bukása után kénytelenek voltak gyorsan visszatérni a konzervatív formákhoz. A harmincas évek végén már minden Chrysler visszafogottabb formájú volt, így a megújult Imperial, az olcsóbb Royal, a Saratoga, valamint az új luxusmodell, a New Yorker is. A cég pedig a következő két évtizedben elzárkózott a formabontó modellektől. Manapság persze már komikus lenne egy olyan felvetés, hogy az autók tervezésekor ne legyenek tekintettel az áramvonalasságra, és állítólag még Ferdinand Porsche is merített némi ihletett a Volkswagen Bogár tervezésekor a Chrysler modelljéből, de akkor a vásárlók még nem voltak nyitottak erre az újdonságra.

A háború után a Chrysler némi késéssel tudta csak újraindítani a termelést a konkurensekhez képest. A kínált modellek pedig természetesen nem új generációs autók voltak, hanem a negyvenes évek elejének színvonalát képviselték, kisebb-nagyobb módosításokkal. Mégis, 1948-ban a Chrysler-csoport a gyártott autók számában még a Fordot is megelőzve a második lett a GM mögött. Az újból beinduló gazdaság, a javuló életszínvonal magával hozta azt, hogy a vásárlók elvárásai igazodó, divatosabb modellek jelentek meg az évtized végén a cég kínálatában.

Ekkoriban már kicsit megváltozott a formavilág, a markáns, hosszú orr, a kisebb ablakok, és az enyhén lejtő hátsó rész tipikus megoldás volt az ötvenes évek elején. A Chrysler elsősorban a két nagy országon belüli konkurensre figyelt, és a három cég gyakorlatilag folyamatosan új fejlesztésekbe hajszolta bele egymást. A Chrysler újszerű, nagyobb teljesítményű V8-asa indított el például egy lóerő-versenyt, minden gyártó egyre nagyobb és erősebb motorokat épített be évről évre. Olyan újdonságok is feltűntek, mint az 1951-ben felárért kínált szervokormány, ami az Imperial modelleket tette még vonzóbbá. A hat- illetve nyolcszemélyes Imperial limuzinokat viszont csak 1955-ig árulták Chrysler név alatt, mert ettől az időszaktól kezdve önálló márkává vált, hogy a Cadillac és a Lincoln közvetlen riválisa legyen.

1955-től új tervezési irányzattal jelent meg a Chrysler, és az Airflow után ismét egy formabontó, ám ezúttal stílusteremtő vonalvezetést eredményezett. A Cadillac által ismertté tett farokszerű hátsó lámpa kialakítást átvette a Chrysler is, sőt, beszállt a versenybe az egyre nagyobb uszonyok tervezése terén. Különösen fontos állomásnak tartják az 1957-es Chrysler 300C modell hatását az amerikai autótervezésre. Ez a nagy (több, mint öt és fél méteres!), kétajtós kupé és kabrió változatban kínált luxusautó 6.4 literes, 375 lóerős motort kapott. Az uszony-divat viszont nem tartott örökké, és a hatvanas évek elejére már egy újfajta formavilág jellemezte a Chrysler modelleket.

Az 1961-ben megjelent Chrysler Newport a márka új belépőszintű modellje volt. Ez már egy letisztultabb, egyszerűbb vonalvezetésű autó volt, eltűntek a szélsőséges elemek a karosszériáról. Ezekben az időkben egész Amerikában a szögletesebb autók domináltak, minden gyár ilyen jellegű modelleket kínált. A Newport formáját gyakran módosították, apró lépésekben igazítottak rajta. Elég sokféle változatban kínálták a modellt, volt négyajtós sedan, hardtop, kombi és kétajtós kabrió verziója is. A motor pedig a szokásos V8-as, 5.9 és 6.3 literes méretben- ez utóbbi, 305 lóerős erőforrással adtak el többet a Newportból. Az 1962-es New Yorker is hasonló formájú volt, 1963-tól pedig megugrottak a Chrysler eladásai, amikor bevezették az öt évre vagy 50,000 mérföldre érvényes garanciát. Ebben az évtizedben stabilan állt a lábán a cég, noha a Chrysler márka illetve a Chrysler csoport egésze soha nem volt az eladásokat tekintve a listák élén.

1969-től ismét egy új dizájnirányzat éreztette hatását, az ekkoriban gyártott hosszú, széles és lapos Chrysler modellek vonalvezetése, formája sok korabeli amerikai krimiből ismerős lehet. A Chrysler ritkábban cserélte a modellek elnevezését, tehát a kínálat alsó szegmensét ezúttal is a Newport képviselte, míg a New Yorker a nagyobb luxusra vágyók választása lehetett. Az ikerlámpás, széles, krómozott hűtőrácsot kapott orr egyszerre volt elegáns és markáns, de 1973, az olajválság éve sok számítást keresztül húzott. Az 1974-ben bemutatott új Chrysler modellek szinte egyáltalán nem tükrözték a gazdaság változásait: a New Yorker közel hat méteres hosszával, 7.2 literes V8-as motorjával éppen úgy sikertelen volt a piacon, mint a több hasonló, klasszikus, nagy amerikai autó. Ám az, hogy a hetvenes évek változásaira rosszul reagált a Chrysler, azt hozta magával, hogy nagy bajba került a cég.

Az évtized második felében két kisebb modell bemutatásával igyekezett reagálni a változásokra a Chrysler. Noha a hatvanas évek elején még büszkén nyilatkozták a cégvezetők, hogy nem lesznek kisebb Chryslerek a kínálatban, 1975-ben megjelent a Cordoba, ami az ún full size modelleknél egy árnyalattal rövidebb, kétajtós kupé volt. Egy darabig segített a gyár pillanatnyi gondjain, de 1979-re a nagy V8-as motorokkal felszerelt Cordobák már nem fogytak. Az 1977-es Chrysler LeBaron pedig a cég legolcsóbb autója lett a kínálatban, ezt a középkategóriás autót két- és négyajtós sedanként, illetve kombi változatban forgalmazták. Ez sem segített azonban igazán, a Chrysler a csőd felé sodródott, ezért a kormányzathoz fordult pénzügyi segítségért.

A nyolcvanas évek fellendülését általában a Chrysler új vezetője, a korábban a Fordtól elküldött Lee Iacocca nevéhez kötik. Az új menedzser eladta az európai részleget, teljesen újraszervezte a termelést, és a Fordnál meg nem valósított ötletei közül a Chryslerrel piacra dobta a manapság egyterűnek hívott minibuszokat (amerikai nevén minivan), először a cégcsoporthoz tartozó Dodge és Plymouth márkák égisze alatt, majd megjelent a Chrysler Voyager. A Chrysler az évek alatt tovább csökkentette a kínálatba tartozó autók, így a LeBaron, a Cordoba és a New Yorker méretét és a motorok teljesítményét is. Áttértek több modellnél az orrkerékhajtásra, ami jelentősen kisebbé tette az autók tömegét.

A felső kategóriában a New Yorker Fifth Avenue képviselte a márkát, ami továbbra is a hagyományos hátsókerék hajtást és V8-as motort kapta, de már ez is messze volt a nagy idők hat méteres hosszúságú sedanjaitól méretben. A nyolcvanas évek közepén megjelent Chrysler Laser a Dodge Daytonával gyakorlatilag azonos autó volt, és ennek révén a sportosabb kupék között szeretett volna megkapaszkodni a márka, így ehhez illő turbómotorokat is kapott. 1987-től pedig a Chrysler Conquest próbálta megvetni a lábát ebben a szegmensben, ám ez az autó is más gyártó átcímkézett modellje volt: a Mitsubishi Stariont forgalmazták ilyen néven az USA-ban.

A kilencvenes évek elején az akkoriban még inkább szögletes, dobozszerű Chrysler Voyager és testvérmodelljei meghatározóak voltak a családi autók piacán. Emellett a Chrysler gyár felélesztett néhány régi modellnevet, tehát újra volt a kínálatban Saratoga illetve Imperial is. A LeBaron és a New Yorker nevet pedig újabb generációs verziók vitték tovább, az előbbi a kompakt, az utóbbi nagy luxuautók kategóriájában. A nyújtott, lapos orrú, és kevésbé szögletes vonalú új modellek formavilága minden szegmensben hasonlónak tűnhetett. Az évtized közepétől újabb modelleket mutattak be, és lecseréltek néhány régi, klasszikus modellt, így a Chrysler LHS lépett a New Yorker helyébe, pedig az utóbbi a leghosszabb ideje piacon levő modellnév volt az Egyesült Államokban. Az LHS hatszemélyes limuzinja technikailag is nagyon jó színvonalat képviselt, kényelmét sem érte kritika, és egy kicsit sportosabbnak is tűnt elődjénél. A LeBaront a középkategóriában a Cirrus váltotta, míg a Fifth Avenue utódja a Concorde elegáns négyajtósa lett. Az új, sikeres modellekkel 1996 egyike lett a Chrysler vezette cégcsoport legsikeresebb éveinek.

Nagy változást jelentett a cég életében, amikor 1998-ban a Mercedes-konszern felvásárolta a Chryslert. Az újjászervezett DaimlerChrysler csoport tagja volt még a Mitsubishi is, és az új tulajdonos nagy lendülettel vágott bele a további racionalizálásba. Gyárakat zártak be, nagy elbocsátások voltak, és egy új kampánnyal próbálták népszerűsíteni a német-amerikai együttműködést. Ám igazán nem volt sikeres az együttműködés, az is felvetődött időnként, hogy a Chrysler önálló tervezés helyett csak a Mercedestől és a Mitsubishitól származó autók átcímkézésével van jelen a piacon. 2007-ben a Chrysler végül gazdát cserélt, a Cerberus Capital Management vásárolta meg. Ám a Chrysler-csoport eladásai továbbra is zuhantak, és 2008 végén a pénzügyi összeomlás elkerülése érdekében ismét a kormányzathoz fordult a hetvenes évek végén egyszer már kisegített cég. Ezúttal Bush elnök hagyta jóvá a Chryslernek nyújtott kölcsönt, de még továbbra is kérdéses a jövő.

A kínálatban jelenleg olyan modellek szerepelnek, mint a középkategóriás Sebring, amit sedan és kabrió verzióban árulnak, a felső kategóriás, robosztus 300, a Town and Country nevű egyterű (minivan), illetve a PT Cruiser. A PT Cruiser meglehetősen retrós, egyedi külseje egyből felismerhetővé teszi a modellt, korrekt eladásokat is produkált, de 2009 elején mégis az a döntés szüleogy a gyártást leállítják. Valószínűleg a cégen belüli zavarra utal az, hogy júliusban aztán a további gyártás mellett tette le a garast a Chrysler. A jövő újdonságai közé valószínűleg a különféle hibrid vagy elektromos hajtású modellek tartoznak majd, de ezek megvalósulása nagyban függ attól, milyen eredménnyel jár a Chrysler átszervezése.

Forrás: www.autostat.hu

Csomagtartó és hólánc olvasnivaló

Kapcsolat

Kövessen a facebook-on! Nézze meg videóinkat! Hívjon ingyen!

Cím: 1095 Bp, Soroksári út 42.
Nyitva: hétfőtől péntekig 9-17 óra
Tel: +36 1 239 5442
Fax: +36 1 413 0307
E-mail: info@csomagtartoaruhaz.hu
Skype: autoamega