x 

ingyenes szallitas

csomagtartó áruház

tetőcsomagtartó, kerékpárszállító és hólánc kereső

A FORD márka története

Ford tetőcsomagtartó

A Henry Ford által alapított gyár már a huszadik század elejétől jelen van az autóiparban, és a cég nem csak résztvevője, hanem alakítója is volt az iparágban lezajló folyamatoknak. Legendás modellek sora jelent meg a Ford márkajelzését viselve, és a cég számos fontos újítással rukkolt elő működésének több mint száz éve alatt.

Az 1863-ban, Michigan államban született Henry Ford ír és belga felmenőkkel rendelkezett. Fiatalon a technikai újdonságok bűvkörébe került, és a családi farmot maga mögött hagyva szerelőként kezdett el dolgozni. 1891-ben már az Edison Illuminating Company mérnökeként dolgozott, de elég ideje és pénze volt arra is, hogy benzinmotorokkal kísérletezzen. 1896-ban pedig el is készült első járművével, és a Quadricycle nevet kapott szerkezet magának Edisonnak az érdeklődését is felkeltette. 1899-ben egy tőkés támogatásával megalapította a Detroit Automobile Company-t, de nem volt elégedett az elkészült járművek minőségével, így a gyárat két év múlva bezárták. 1901-ben 26 lóerős autójával Ford sikeresen vett részt egy versenyen, így még abban az évben néhány befektető segítségével megalapította a Henry Ford Company nevű céget, de amikor konzultánsként szerződtették Henry M. Lelandet, 1902-ben Ford távozott, és természetesen a névadó nélkül maradt cégnek új nevet kellett keresnie- így született meg a Cadillac.

1902-ben újból sikeres versenyautót alkotott Ford, ám az új cégének élete nehézkesen indult be, pedig az alapító nagyon hitt az olcsó autók sikerében. Amikor pénzügyi gondok jelentkeztek, új befektetőket vontak be, és az egyik fő beszállítóként ismert Dodge testvérek is részesedést kaptak. Így alakult meg 1903-ban a Ford Motor Company. Ford újabb versenyautója megdöntötte az aktuális sebességi világrekordot 147 km/órával, ami ismertebbé tette a nevét. Maga Henry Ford nem igazán kedvelte a versenyzést, de rájött, hogy szükség van az ilyesféle sikerekre ahhoz, hogy autói keresettebbek legyenek.

Az első időszakban olyan autókat gyártottak, mint a Ford Model A, a Model C, a Model K és a Model S. Utóbbi volt az utolsó jobbkormányos Ford modell. A Model K hathengeres, elegánsabb autó volt, de annak idején meglehetősen borsosnak számított az ára. Mivel pár fős csoportok dolgoztak párhuzamosan egy-egy autón, a gyártott darabszám alacsony volt. A Model A-ból például összesen 1750 készült, a kéthengeres, 8 lóerős motorral a végsebessége 72 km/óra volt. A cég egészen korán elkezdte a nemzetközi terjeszkedést, 1904-ben alapították meg a Ford Canadát.

Az első legendás Ford a Model T (azaz T-modell) lett, amit 1908-tól kezdtek gyártani és forgalmazni. Az akkor még bérelt üzemben dolgozó munkások továbbra is csak néhány darabot tudtak naponta előállítani belőle. Pedig Henry Fordnak nagy tervei voltak az autóval, hiszen olyan autót szeretett volna, ami elég nagy a családnak, kiváló anyagokból készül nagy gondossággal, egyszerű műszaki megoldásokkal, olyan áron forgalmazva, hogy mindenki megengedhesse magának. A T-modell tervezésében magyar bevándorlók is részt vettek: Galamb József és Farkas Jenő. Az autó négyhengeres motorja egy öntvényből készült, 20 lóerős volt és a hátsó kerekeket hajtotta, az erőátvitelről két előre és egy hátra fokozatú váltó gondoskodott. Eleinte főleg nyitott utastérrel épült Touring verziókat állítottak elő, mivel ezek olcsóbbak voltak.

A keresletet kielégíteni nehezen tudó Ford 1910-ben új telephelyre költözött, és a munka gépesítésével, a folyamatok egyszerűsítésével, a tömeggyártást lehetővé tevő futószalaggal annyira fel tudták gyorsítani a termelést, hogy a kezdeti 12,5 óra helyett 1914-ben már csak 93 percig tartott egy autó összeszerelése. Közismert, hogy a futószalag bevezetése után éveken át kizárólag egyetlen színben gyártották a T-modelleket. Henry Ford úgy fogalmazott: "Bármelyik vásárló megkaphatja a kívánt színben az autóját, amennyiben az a fekete." Ez a fekete-korszak összefüggésben volt azzal, hogy a tömeges gyártás idején le akarták egyszerűsíteni azt, amit csak lehetett. A T-modellből rengeteget adtak el, 1915-ben már több, mint fél millió darabot. Henry Ford nem csak az autógyártás terén számított radikális újítónak, 1914-ben a dolgozóknak a duplájára emelte a bérét, és csökkentette munkaidejüket, noha a részvényesek nem nézték jó szemmel ezt a nagyvonalúságot. Mindennek pereskedés lett a vége a jelentős részesedéssel rendelkező Dodge testvérekkel.

A termelékenység viszont meredeken emelkedett, és 1919-re az összes legyártott amerikai autó fele Ford T-modell volt. Az autó árát pedig folyamatosan csökkentették, és egy új franchise rendszerű forgalmazói hálózatot építettek ki. A nagy eladások miatt 1917 és 1923 között a Ford nem is költött reklámokra, és a húszas évek elejétől tovább terjeszkedett külföldön, számos országban létesítve összeszerelő üzemeket. Mivel Ford úgy érezte, a T-modell mindent tud, amire egy autóra vágyó embernek szüksége van, csak kisebb módosításokat hajtottak végre, például a zárt utasterű verziók kerültek előtérbe. Ezek viszont nem voltak elégségesek, amiknkurensek, kilépve a Ford árnyékából, újításaik révén egyre több autót adtak el. A gyártás 1927-es beszüntetéséig több, mint 15 millió T-modellt építettek, és ezt a darabszámot csak 1972-ben tudta felülmúlni a Volkswagen Bogár.

Közben 1922-ben egy új luxusmárkát is bevezetett a piacra a Ford, ami a Lincoln nevet kapta. Henry Ford nagy tisztelője volt a néhai amerikai elnöknek, ezért választotta ezt a nevet. Akkoriban egyébként már a GM révén ismert volt az a stratégia, hogy a különféle vásárlói rétegeknek más és más márkanév alatt kínáltak modelleket, az olcsótól egészen a méregdrága luxusautókig. Sőt, a konkurensek ekkor már hiteleket is kínáltak, hogy a vásárlók akár drágább modelleket is megengedhessenek maguknak havi törlesztéssel, de a Ford ezt sokáig nem vette át.

Végül 1927 decemberétől, a Ford Model A bevezetésekor kínálta ezt a lehetőséget a vásárlói számára a cég. Ez az autó is nagy siker lett, négy év alatt majdnem öt millió darab készült belőle. A vízhűtéses négyhengeres motor teljesítménye 40 lóerő volt, ami 8-9 literes fogyasztás mellett akár 100 km/órás sebesség elérését is lehetővé tette. Ennél a modellnél vezette be a Ford a mind a négy kereket fékező rendszert. Szintén átvették az akkor már szokásosnak számító pedál- és váltó elrendezést is, amit a többi gyártó alkalmazott. A Model A változatait még felsorolni sem könnyű: különféle zárt és nyitott kupék, sedanok, roadsterek, pickupok, kombik, limuzinok mellett teherautók is tartoztak a sorozatba.

A Model A-t is gyártották a Ford külföldi gyárai például Kanadában, Németországban, Franciaországban. Sőt, még a Szovjetuniónak is sikerült megegyezni a Forddal, így 1932-36 között licencben készítette a GAZ gyár, az ezekből fejlesztett harci járművek pedig a második világháborúban is szerepet kaptak. Mellesleg a Ford Model A volt az első, amin a Ford cirkalmasan leírt neve már a híres kék hátterű ovális címkén szerepelt, 1928-tól.

A nagy gazdasági válság évei mindenkit erősen érintettek az iparágban, és a Ford eladásai is visszaestek ebben az időszakban, különösen az elegánsabb és drágább modellekre volt kicsi az igény. Nagy elbocsátásokra került sor, és a Detroit környékén harminc százalékosra szökő munkanélküliségen alig enyhített valamit az, hogy Ford próbált néhányukon segíteni. 1932. március 7-én egy Ford elleni tüntetés elfajult, és négyen haltak meg a helyszínen, egy ötödik áldozat pedig a kórházban. Henry Ford egyébként nem nézte jó szemmel a dolgozók szervezkedését sohasem. Bár átadta a cég elnöki posztját fiának, mindig vétójoggal rendelkezett a cég ügyeiben, és mivel nem támogatta a szakszervezeti mozgalmakat, 1941-ig nem is volt hajlandó megállapodást kötni velük. Ekkor is csak felesége fenyegetése után tette ezt, pedig még a cég bezárását is jobb útnak tartotta, mint a szakszervezettel való megegyezést.

A gyár bezárása már csak azért sem lett volna indokolt, mert a Ford továbbra is tartotta előkelő pozícióját az amerikai piacon, és évről évre váltották egymást az eladási lista első helyén a Chevrolet márkával. A Ford Model B-ből is több milliót gyártottak, de ezúttal már nem csak négyhengeres, hanem V8-as motorral is kínálták az autókat, a szokásos sokféle karosszériával. A korszak trendjeit követve a nagyon dobozszerű formák folyamatosan finomodtak, és lassacskán elkezdtek figyelni az áramvonalasabb, legömbölyítettebb vonalvezetésre. A Ford kínálatának tipikus olcsó modellje a Model C majd CX volt, míg a drágább modellek közt a kétféle (2.2 és 3.6 literes) V8-assal kínált Ford produkált jó eladásokat 1937-től. 1939-ben hívta életre a Ford a Mercury márkát, amit lépcsőfoknak szántak a Ford tömegautói és a Lincoln luxusmodelljei közé. A háborús termelés beindítása előtt megjelent utolsó Ford az 1941-es modell volt, ami kis változásokkal 1948-ig maradt a kínálatban. Ám 1947-ben meghalt az alapító, Henry Ford, akinek több szempontból vitatott személyisége mellett is óriási szerepe volt az autóipar kiteljesedésében. Végakaratának megfelelően a Ford cég irányításában mindmáig jelentős szerep jut a családtagoknak.

1949-ben jelent meg a minden szempontból megújított új vezető modell, amit 3.7 literes hathengeres vagy 3.9 literes V8-as motorral lehetett megvásárolni. A Standard kivitel az olcsóbb, a Custom a drágább verziót jelentette, de mindegyik megkapta az új felfüggesztést és rugózást, a motort pedig előbbre vitték, hogy az utastér mérete nagyobb lehessen. A kétajtós sport sedan a Chevrolet népszerű hardtop modelljeivel próbálta tartani a lépést, de volt az USA-ban akkor kedvelt fa felépítményű kombi is a kínálatban. 1951-ben jelent meg az automata váltó, és ettől az évtől a Victoria nevet kapott igazi hardtopot is piacra dobták, ami azonnal sikeres lett. Ekkor már látványos, krómozott hűtőrácsot és masszív ütközőket kapott a Ford. A következő generációváltás éve 1952 lett: egy darabból készült, ívelt szélvédőket kaptak az autók, és erősebbek lettek a motorok. Rá egy évre jött a Lincoln és a Mercury felszereltségében már korábban megjelent szervofék és szervokormány. Közben az európai Ford részlegei is sok autót gyártottak, de saját, egészen más jellegű modelljeik kisebbek és sokkal ódivatúbbak voltak: megemlíthető a német Taunus és a brit Anglia. Előbbinek az ötvenes évek legelején 1.2 literes, 38 lóerős motorja volt csak, míg a brit Fordot ekkoriban egy még kisebb, 933 köbcentis motorral szerelték fel.

Az ötvenes évek extravagáns formavilága kezdett uralkodóvá válni a Ford modelljeinél is. 1955-ben jelent meg a Ford Thunderbird, ami gyakorlatilag új osztályt teremtett, az ún. personal cart. A nyitott, kétszemélyes autó nagyon kényelmes volt, és a könnyed európai kabriókból merítettek ihletet hozzá, később növelték a méretét és így négy ülést tudtak benne elhelyezni. Évtizedeken át sikeresnek bizonyult, de a hetvenes évek végén, amikor az autók kisebbé, a motorok gyengébbé kellett hogy váljanak, egyre kevesebb vásárlót vonzott. Az ötvenes évek végén olyan modelleket is bevezettek, mint a Galaxie és a Fairlane.

A hatvanas évek új kihívása az európai konkurensek megjelenése lett. Korábban a három nagy amerikai autóipari konszern nem nagyon érdeklődött a kisebb, kompakt autók gyártása iránt, de amikor a Volkswagen és társai sikereket arattak, gyorsan reagáltak rá. A két- és négyajtós kivitelben, sedan, kabrió és kombi vezióban forgalmazott Falcon az első kompakt Ford volt, amit könnyebb, 90 lóerős motor hajtott és olcsóbb volt a teljes méretű Fordoknál. A siker nem is maradt el, bemutatásának évében, 1960-ban fél millió darab fogyott a Falconokból. Az évtized végétől a Maverick vette át a modell szerepét a kompakt kategóriában.

A számos legendás amerikai Ford modell közül mindenképpen ki kell emelni az 1964-ben megjelent Mustangot. Ez szintén kategóriateremtő autónak számított, az első "pony car" volt az autótörténelemben. Az akkor még a Fordnál dolgozó Lee Iacocca volt a divízió élén, amikor rekordidő, 18 hónap alatt elkészült a Mustang. A Falconnal azonos alapokra épült Mustang egy rövid, négyüléses, kétajtós autó volt, korrekt motorral, dinamikus formatervvel és alacsony árral. Természetesen voltak, akik erősebb motorral szerették volna megvenni a sportos vonalvezetésű autót, és 1969-ben már 376 lóerős csúcsmodellt kínáltak. A kereslet óriási volt a Mustang iránt, ezért maga a Ford is igyekezett meglovagolni a divathullámot a Mercury Cougar bevezetésével, míg pár év késéssel a Chevrolet is bemutatta a Camarót.

A hatvanas évek második felének másik sikertörténete a Ford GT40 nevet kapott sportkocsi volt, ami 4.7 literes V8-as motorjával számtalan sikert aratott a versenypályákon. 1966-1969 között minden évben győztek vele a 24 órás versenyen Le Mans-ban. Ezen kívül is sok diadalt aratott a Ford a Nascartól a Forma 1-ig más versenyautóival.

A német és a brit részleg összevonásával hozták létre a Ford Europe divíziót 1967-ben. Ez a cég is számos modellel jelentkezett, és ezek közül kifejezetten sikeres lett az 1968-tól forgalmazott Escort, amit Angliában és Németországban is gyártottak, raliverziója pedig egy időben verhetetlennek számított. Hamarosan megjelent a Capri sportkupé, majd a nagy eladásokat produkáló Cortina. A sorban pedig az új Taunus illetve a Granada következett, de a német és az angol verziók nem egyeztek meg. 1976-ban jelent meg a fronthajtásos, egészen kicsi Fiesta, ami remekül fogyott.

A hetvenes évek elejétől forgalmazott Ford Pinto az USA-ban újdonságnak számító kis kompaktok között próbált érvényesülni. A tengerentúlon ez volt a legolcsóbb modell a kínálatban, ám botrányok árnyékolták be a karrierjét. Úgy tartják, a rosszul tervezett üzemanyagtank robbanásveszélyessé tette, de a Ford azt a nehezen védhető döntést hozta, hogy a modell drága áttervezése helyett inkább kifizette a kártérítést az autóban elszenvedett sérülések után. Akik a Pintónál komolyabb megjelenésű, de nem a legnagyobbak közé tartozó modellek után érdeklődtek, a Ford Torino különféle verzió közül választhattak. Ezek egyike egy kifejezetten sportos modell volt: a Gran Torino, amit a Starsky és Hutch tévésorozat tett nagyon ismertté.

A nagy autók között a Ford népszerű LTD modellje volt az, ami az olajválság után átesett egy alapos "fogyókúrán" 1979-től. Kisebb motor, rövidebb karosszéria- ez volt a jövő útja. A kínálatban így a Torino helyét vette át az LTD II, míg egyedüli "full size" modellként az LTD Crown Victoria maradt a kínálatban. A nyolcvanas-kilencvenes években jöttek az újabb generációs európai és amerikai modellek, például az Escort, a Fiesta, a Sierra, a Tempo, a Mondeo, a Ka és a Taurus, valamint a kevésbé sikeres kétüléses sportmodell, az EXP.

A huszonegyedik században sikeres Ford modelleket dobtak piacra mind Európában, mind a tengerentúlon, de még mindig van különbség a kínálatban- a Fusion például teljesen más kategóriájú autót takar ott és itt. A Ford a Focus esetén éppen ezért egységesíteni akarja a modellt, mert a jelenleg nagyon keresett kompakt autónál így tudja lejjebb szorítani a költségeket és növelni a nyereséget. Míg a SUV és pickup kategóriába tartozó autókon jobban keres a gyár, a kompaktokon alig. A növekvő üzemanyagárak miatt viszont drasztikusan változott a kereslet, és manapság utóbbiakból fogy több. Még az évtizedek óta piacon levő és óriási eladásokat produkáló Ford F150 pickup iránti kereslet is visszaesett, ami átformálja a gyártók hozzáállását. Ezzel együtt is, a 2009-ben kiteljesedő válság a nagy amerikai márkák közül egyedül a Fordot nem rengette meg alapjaiban, azt jelezve, hogy a hagyományaira építő cég még mindig stabilan áll. A Ford mindenesetre a konkurensekhez hasonlóan keresi a kitörési utat például a hibridek fejlesztésével.

Forrás: www.autostat.hu

Csomagtartó és hólánc olvasnivaló

Kapcsolat

Kövessen a facebook-on! Nézze meg videóinkat! Hívjon ingyen!

Cím: 1095 Bp, Soroksári út 42.
Nyitva: hétfőtől péntekig 9-17 óra
Tel: +36 1 239 5442
Fax: +36 1 413 0307
E-mail: info@csomagtartoaruhaz.hu
Skype: autoamega

felugro kep