x 

ingyenes szallitas

csomagtartó áruház

tetőcsomagtartó, kerékpárszállító és hólánc kereső

A SUBARU márka története

Subaru tetőcsomagtartó

A manapság elsősorban boxermotorjairól és sportosabb modelljeiről ismert japán autógyár, a Subaru a Fuji Heavy Industries Group (FHI) tagja, és a cégcsoporton belül az autók felelőse. A konszern emellett különféle gépek, alkatrészek és repülők gyártásával foglalkozik. Az FHI jelen pillanatban a Toyota partnere.

A Subaru jól ismert logója a nálunk Fiastyúk néven ismert (angolul Pleiades) objektumból származik, magának a Subaru szónak a jelentése egyesítés, uralkodás. A logóban is megtalálható csillagok közül a nagy magára a Fuji cégre utal, az öt kisebb csillag pedig az öt kisebb divíziót jelképezi, ami a csoportot alkotja.

Az autóiparban nem szokatlan módon a Subaru jogelődjének tekinthető vállalat repülőgépek gyártásával foglalkozott: az 1917-ben alapított kutatóintézetet Chikuhei Nakajima vezette, 1932-től pedig a cég neve is Nakajima lett. A második világháború éveiben sok más iparvállalathoz hasonlóan a haditermelés szolgálatába állították a gyártósorokat, és olyan legendás típusok kerültek ki az üzemekből, mint a Ki-43 Oscar és a Ki-84 Frank vadászgépek. A vereség után viszont értelemszerűen a japán ipart is teljesen átszervezték, így a cég 1946-tól Fuji Sangyo néven működött. A megmaradt alkatrészekből, a korábbi gépsorokkal állították elő a Fuji Rabbit robogót, mert égetően nagy szükség volt egy olcsó, de használható közlekedési eszközre Japánban. A technikailag kifinomult, kedvelt robogók hosszú éveken át maradtak gyártásban. A cég pedig újabb átszervezéseken esett át, részlegekre osztották, majd néhány ezek közül újból egyesült, és így alakult meg az FHI.

A cég vezetője, Kenji Kita szeretett volna az autógyártásba is belevágni, és az ötvenes években meg is kezdődött az első modell tervezése. Hosszasan keresték a megfelelő nevet, végül maga a cégvezető választotta ki a Subarut. Az eredetileg P1 kódnéven emlegetett, majd Subaru 1500 nevet kapott 4,2 méter hosszú autó másfél literes motorja a Peugeot 202-ből származott. A japánok fejlesztettek is a motoron, az új 1.5 literes erőforrás könnyebb és erősebb lett, ám a P1-ből így is csak húsz darab készült.

Az első tömeggyártásban készült Subaru modell az 1958-ban bemutatott 360-as volt. A Japánban érvényes, a miniautókra (saját kategóriája is van ezeknek, a "kei autó") szabott előíráshoz kell igazítani a jármű méreteit és motorjának űrméretét ahhoz, hogy e kategória adózási szabályai legyenek rá érvényesek. A kicsi, 356 köbcentis léghűtéses kétütemű motorral szerelt autót is a kei kategóriába szánták. Az ötvenes évek besorolását követő, szűken három méter hosszúságú autóba négy ülés került, így a korábbi évek Isetta-szerű mikroautóihoz képest tágasabb volt, és az egyszerű megoldású autó olcsósága miatt népszerű lett Japánban. Külföldön nem vált igazán keresetté az eredetileg 16 lóerős motorja miatt igencsak lassú autó, az Egyesült Államokban ráadásul sok kritika érte a biztonságát is. Japánban viszont 1971-ig gyártották, akkorra a motor fejlesztése révén valamivel dinamikusabb lett, és még kabrió, kombi, sportos és áruszállító verziót is kialakítottak belőle. Az utóbbi, Sambar nevű mini (kei) furgon mindmáig piacon van ezen a néven, de természetesen már egészen más műszaki színvonalon.

Az 1965-ben bemutatott Subaru 1000 több szempontból is meghatározó modell volt. Az első, valóban nagy darabszámban készült fronthajtásos japán autó volt, emellett pedig először kapott azóta is Subaru-védjegynek számító boxermotort. Noha már évekkel korábban is terveztek az 1500-ashoz hasonló, nagyobb autót, ahol a 360-ashoz képest sokkal kényelmesebben fér el négy utas és még a csomagtere is nagyobb, nem sikerült beindítani a gyártást. Végül egy olyan megoldást választottak, aminél a 923 köbcentis, az orrban elhelyezett motor az első kerekeket hajtotta, az autó pedig nagyjából 3,9 méter hosszú lett. A két- és nagyajtós sedan, majd kombi változatban készülő autó a korabeli Corollák és Sunnyk erős konkurense lett, majd hamarosan jöttek a továbbfejlesztett modellek. Megváltoztatták a felfüggesztést, és nagyobb, 1.1 majd 1.3 literes, 61 és 81 lóerős motorokat kaptak. A gazdaságos, megbízható autók még az USA piacán is érvényesülni tudtak. 1971-ben pedig bemutatták az első összkerékhajtású Subaru modelleket is.

A kisautók között 1969-től a Subaru R-2 képviselte a céget, és azonnal nagy érdeklődés mutatkozott iránta. Korszerűbb formája, jobb helykihasználása miatt előrelépésnek számított, de motorja továbbra is a kis 356 köbcentis léghűtéses kétütemű erőforrás volt. Igaz, teljesítményét 30 lóerőre növelték, ami javította a menettulajdonságokat. Az elavult léghűtéses motor helyett hamarosan egy vízhűtéses motort mutattak be, majd környezetkímélőbb négyütemű motort szereltek az R-2 modellekbe, ám végül egy teljesen új modell váltotta a Subaru kínálatában.

A hetvenes évek ugyanis alapos megújulást hoztak a cég életében. Először a nagyobb modellt cserélték le 1971-ben, és szám helyett most már saját nevet kapott az újdonság, a Subaru Leone (vagy ahogy sokan ismerik, L-sorozat). Boxermotor és opcionális összkerékhajtás- ez az autó is olyan dolgokkal büszkélkedhetett, mint napjaink tipikus Subarujai. Az akkoriban a Nissannal együttműködő Subaru új modellje néhány, a japán partnerre jellemző stílusjegyet is átvett a vonalvezetés terén. Meglehetősen sokféle karosszériaváltozatban kínálták a Leonét, volt kétajtós kupé, két-és négyajtós sedan, kombi és pickup belőle. Az első generációs változatok 1.4 vagy 1.6 literes motorokat kaptak. A szűk négy méteres hosszúsághoz viszont még a második generációs modelleknél is ragaszkodtak. Ezt már nem csak az USA-ban, hanem Európában is forgalmazták, és 1982-ben megjelent a turbófeltöltős változat is. A csúcsmodell felszereltségébe már a légkondicionáló, az elektromos ablakemelő és a szervokormány is beletartozott. A Leone volt az első Subaru, ami részt vett raliversenyeken a gyár színeiben, de kevés siker fűződött a nevéhez.

A kei autók közé sorolt Subaru Rex szintén hosszú éveken át maradt a piacon. A formát a hetvenes évek elvárásaihoz igazították, a motor négyütemű és vízhűtéses volt, és az autó hátsó részére volt beépítve. Minden szempontból többet nyújtott, mint az R-2, ennek köszönhetően sokat adtak el belőle, és a második generációs változat már olyan, miniautókra nem jellemző opcionális extrákkal büszkélkedhetett, mint az összkerékhajtás vagy a turbó. Ráadásul a nyolcvanas évek Rex modelljeinél alapvetően megváltoztatták a kialakítást, mert a motor előre került, és az első kerekeket hajtotta. A négyüléses autókat három- és ötajtós változatokban forgalmazták.

A nyolcvanas évek második felében a Leone harmadik generációs modellje elszakadt a hagyományos négy méteres hosszúságtól, és a közel négy és fél méteres autónak a tengelytávja is nőtt. A nehezebb autóhoz sokkal megfelelőbb volt az 1.8 literes motor, illetve ennek turbófeltöltős változata, az 1.6 literes erőforrás az Egyesült Államokban ki is került a választékból. A Rex harmadik generációja 3,2 méter hosszú volt, továbbfejlesztett motorral és opcionális összkerékhajtással lehetett vásárolni. A Subaru Justy modellek jellegzetessége az volt, hogy a saját tervezésű autók mellett időnként más japán gyártók átcímkézett modelljeit forgalmazták ezen a néven, például a nálunk is jól ismert Suzuki Swift, Suzuki Ignis összkerékhajtású verziója (ezek Magyarországon készültek, de nálunk Subaruként nem forgalmazták őket) illetve jelenleg a Daihatsu Sirion is Justy nevet kapott a Subaru kínálatában.

Szintén a nyolcvanas évek második felétől jelent meg egy kétajtós sportkupé is a Subaru kínálatában, az Alcyone (vagy XT). A lapos, nagyon ékszerű, alacsony légellenállású (tényezője alig 0,29 volt!) kialakítást az tette lehetővé, hogy a boxermotor igen alacsony volt. De nem csak a külseje volt extravagáns az autónak, hanem a belső tér is repülőgépeket idézett különleges grafikus kijelzőivel. Az újabb generációk erősebb motorokat kaptak, de igazán nagy sikerré így sem vált az autó, melyekből ráadásul a hazai japán piacon alig fogyott. Utódja a Subaru Alcyone SVX lett a kínálatban, melynek vonalvezetését Giorgetto Giugiaro álmodta meg. A hathengeres, 3.3 literes boxermotor 230 lóerős volt, és kizárólag automata váltóval lehetett vásárolni. Néhány évig elfogadhatóan fogyott, de 1997-re már nem vonzott elég vásárlót, és leállították a gyártását.

A kilencvenes években mutatkozott be egy új, nagyobb középkategóriás modell, a Subaru Legacy. Eddig ebben a kategóriában nem képviseltette magát a gyártó, és a sedan illetve kombi változatban forgalmazott modellek több Subaru-hagyománnyal is szakítottak. Új generációs motorokat kaptak, amelyek csendesebbek és erősebbek voltak. A Japánban forgalmazott kétliteres turbós motorok 217 lóerősek voltak, és az összkerékhajtás mellett olyan különlegességgel is lehetett vásárolni a modellt, mint az elektronikusan vezérelhető felfüggesztés: a magasságot az útviszonyokhoz igazíthatta a sofőr. A Legacy vette át a Leone helyét a raliversenyeken, de néhány sikeres szereplés után át kellett adnia a helyét egy sokkal többre hivatott modellnek.

Ez az autó a Subaru Impreza volt. Az 1993-ban bemutatott modell a versenypályák legendájává vált, és nagyban hozzájárult a Subaru sportos imázsának kialakításához. A Leone utolsó generációs verzióját váltó modell hasonló méretű volt, mint elődje, de már az új generációs EJ-sorozatú motorokkal szerelték fel. Pörgős, kiváló teljesítményű autót alkotott a japán gyár, és a konkurens japán modellektől teljesen eltérő életérzést képviselt. Turbómotorral és összkerékhajtással nem nagyon szereltek fel akkor autókat ebben a kategóriában, így gyorsan kedveltté vált a fiatalok között az Impreza. Érdekességként megemlíthető, hogy a tengerentúlon nem volt ismert sportos modellként az autó: az USA-ban nem forgalmaztak turbómotoros verziót az első generációs Imprezákból. Európában, ahol sokkal jobban figyeltek a raliversenyek eredményeire, a sok versenyt és világbajnoki címeket nyerő WRC modell alapján fejlesztett utcai verzió annál inkább vonzónak számított. Így aztán igazán legendássá a Subaru Impreza WRX sorozata vált, ami bemutatásakor kétliteres turbós boxermotort kapott, míg a speciális sportverziót, a WRX Sti modellt pedig eleinte Japánban, majd a nagy érdeklődés miatt a többi kontinensen is forgalmazták. A kei kategóriában is új autót kínált a Subaru a kilencvenes években. Ahogy változtak az előírások, a kei modellek is nagyobbak lehettek, nagyobb motorokkal: a Vivio már 3,3 méter hosszú volt és 658 köbcentis erőforrást kapott. A kézi vagy automata váltóval szerelt kisautónak még sportváltozata is volt, az RX-R és az RX-RA. Az évtized végén új kei modell váltotta a Viviót, a Pleo, amiből létezett összkerékhajtású illetve luxusfelszereltségű verzió is, de a kategóriára jellemző dobozszerű forma mindre jellemző volt. A 2004-ben piacra dobott Subaru R2-nél viszont módosítottak ezen: divatosabb, legömbölyített vonalvezetése miatt tetszetősebb. Egy évvel később pedig megjelent a kicsivel rövidebb, kétajtós, de hasonló formájú R1.

Szinte egyetlen autógyár sem tudott ellenállni a SUV kategória kísértésének, mert az egyre nagyobb számban fogyó szabadidőautókat szép haszonnal lehetett eladni a nagyobb vásárlóerejű piacokon. A Legacy alapjaira épülő új, a tengerentúlon Subaru Outback nevet kapott autóknak már a külsejét is igyekeztek markánsabbá tenni, megemelték a hasmagasságot, de megőrizték a kombikra jellemző praktikusságot, és ez javította a Subaru pozícióit az amerikai piacon.

A terepjárósabb külsejű Subaru Forester 1997-ben jelent meg, de a kategória többi autójához képest kevésbé volt hajlamos a borulásra. A ma már jól ismertnek számító crossoverekhez hasonló tulajdonságai miatt úttörőnek számított az autópiacon. Mindenképpen jó pontnak számított, hogy az összkerékhajtás az alapfelszereltség része volt, és ezen túlmenően is az extrák széles körét kínálták hozzá. A motorválasztékban két illetve két és fél literes erőforrások voltak, az erőátvitelről automata vagy manuális váltó gondoskodhatott. A második, majd a jelenleg forgalmazott harmadik generációs modellek megtartották a nagyjából 4,5 méteres hosszúságot, és a motorok űrmérete sem változott.

A Subaru tulajdonosi szerkezete is változott az évek során, 1999-ben a GM szerzett nagyobb részesedést, és bizonyos piacokon Chevrolet márkanév alatt árusítottak Subaru modelleket. 2005-ben a Toyota vásárolt részvényeket a GM-től, így hamarosan a Toyotához kötődő modellek jelentek meg Subaru név alatt: olyan kisautók, mint az új Justy és a Dex.

Napjainkban a Subaru átformálódásának lehetünk taközben új modellek jelennek meg, eltűntek a régi, hagyományos keret nélküli oldalablakok, az indoklás szerint biztonsági okokból. Megjelent a világ első dízel boxermotorja a Subaru modellek kínálatában, és a Toyotával történő együttműködésnek hamarosan újabb eredményei lesznek, például az új, olcsó, farmotoros sportkocsi. A Foresternél nagyobb SUV, a Subaru Tribeca inkább az amerikai piac igényeihez van igazítva, és 2008 első negyedéve nagyon jól is alakult a tengerentúlon a Subaru számára.

A válság viszont kemény lépések megtételére kényszerített minden autógyártót. Sok ralirajongó számára okozott csalódást, hogy a legendás Subaru 2008 végén kivonult a sportágból, és az új generációs Imprezák választékában is nagyobb hangsúlyt kaptak a hétköznapi hatchback modellek, mint a sportos verziók. Az autóiparra járó nehéz időkben mindenesetre nem meglepő, hogy a cégek minden lehetséges módon csökkentik a kiadásaikat, miközben új stratégiákat dolgoznak ki a talpon maradás érdekében- a Subaru sem kivétel ez alól.

Forrás: www.autostat.hu

Csomagtartó és hólánc olvasnivaló

Kapcsolat

Kövessen a facebook-on! Nézze meg videóinkat! Hívjon ingyen!

Cím: 1095 Bp, Soroksári út 42.
Nyitva: hétfőtől péntekig 9-17 óra
Tel: +36 1 239 5442
Fax: +36 1 413 0307
E-mail: info@csomagtartoaruhaz.hu
Skype: autoamega

felugro kep