Az AUDI márka története
Az Audi AG elődje az 1932-ben megalakult Auto Union, melynek márkajele a négy egymásba fonódó gyűrű. Az Auto Union AG járműipari arculatát a négy alapító márka, az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer hagyományai formálták és évekbe telt, mire az egységes vállalati koncepció kialakult. Az idők folyamán a gyártott darabszám szempontjából a második legnagyobb járműipari vállalatcsoporttá vált.
August Horch, az egyik tulajdonos, Németországban úttörőként vezette be az új típusú alumíniumöntvény motorházakat, motorokat és váltóházakat, a kardántengelyes erőátvitelt és a nagyszilárdságú acélból készült sebességváltó-fogaskerekeket. Kétütemű motorokkal kezdte, később négyütemű járműveket készített. Sajnos a felügyelő bizottsággal és az igazgatósággal keletkezett nézeteltérések miatt August Horch 1909-ben kilépett saját cégétől, hogy egy új vállalatot hozzon létre Zwickauban. Új cégnévként neve latin fordítását választotta (horch = fülelj = audi): ezzel megalakult az Audi Művek.
Az első Audi 1910-ben gurult ki a gyárból. Az akkoriban legnehezebb hosszú távú autóversenyen, az Osztrák Nemzetközi Alpesi Versenyen folyamatosan nyertek az Audi-féle autók. Az első világháború után mindenekelőtt azzal vált népszerűvé, hogy a sorozatgyártású Audikban bal oldalra került a kormány és középre a sebességváltókar. Úttörő megoldás volt az is, hogy 1923-ban hathengeres, majd négy évvel később nyolchengeres motorral készült autót gyártottak. Mivel a légszűrő csak később vált általánossá, olajos légszűrővel szerelték fel. Saját fejlesztésű, négy kerékre ható folyadékfékkel rendelkezett. A luxusautók piacának beszűkülése miatt a vállalatot 1928-ban a DKW-birodalom vezetője, Jörgen Skafte Rasmussen vásárolta fel. A gőzerejű gépkocsi (DampfKraftWagen) vagyis a DKW a világ legjelentősebb motorkerékpár-gyártójaként és sikeres robbanómotor-gyártóként volt ismert. Az első DKW Front gépkocsit az Audi konstruktőrei tervezték. A modell 1931-ben a Berlini Autókiállításon aratott sikert. A DKW Front az Audi Művek "terméke", és a kor elismert német autójává vált.
Wanderernek a Winklhofer & Jaenicke cég kerékpárjait nevezték. Az 1900-as évek elején kezdett motorkerékpárt gyártani, majd pár évvel később gépkocsikat is. Az első, 1,5 literes, 30 lóerős Wanderer W 10-es típus hatalmas kereskedelmi siker lett. A Wanderer W-10 korszerű bal oldali kormánnyal, középre helyezett sebességváltóval, többtárcsás száraz tengelykapcsolóval és a négy kerékre ható fékrendszerrel rendelkezett. Rendkívül megbízható és egyedülálló gyári minőségű autók voltak. A Wanderer gépkocsik ára ennek megfelelően magas volt. A húszas évek végén tetőző válságot korszerű formájú karosszériákkal és erősebb motorokkal próbálták átvészelni. A darabszám ennek ellenére visszaesett. Az autógyártás veszteséges volt, és a motorkerékpárok gyártását is eladták az NSU-nak és a cseh Janeček gyárnak.
A második világháború után a szászországi üzemeket államosították és a berendezéseket a szovjet csapatok elszállították. Bajorországban, Ingolstadtban jelent meg újra a négy gyűrű, vagyis az Auto Union GmbH társaság. A Daimler Benz 1958-ban 41 millió márkáért megvásárolta az Auto Union üzletrészeinek mintegy 88 százalékát, majd egy évvel később a cég teljesen a kezébe került. 1964-ben újabb tulajdonosváltás következett be, amikor jelentős tőkeemelés után a Volkswagen megszerezte az Auto Union 50,3 százalékát, majd a következő két év alatt a további részeit is. Az új tulajdonos arculatváltást is hozott, így vette elő a cég 1965 őszén ismét az Audi márkanevet, és használja azóta is, az addigi AU, DKW és egyéb megjelölések helyett. 1969-ben az Auto Union GmbH egyesült az NSU Motorgyár Részvénytársasággal, és megszületett az Audi NSU Auto Union Részvénytársaság. A növekedés és bővülés 1973-ig, az olajválság megérkezéséig tartott. 1975 végére beindult a világ autóipara, és ez az Audi modellek eladásában is meglátszott. Az utolsó NSU Ro 80-assal a 100 éves NSU márka befejezte munkáját. Ettől fogva valamennyi Neckarsulmban készült gépkocsi Audi néven került piacra.
1980-ban megjelent az Audi quattro. Ez volt az első, nagy szériában gyártott, állandó összkerékhajtású személygépkocsi. A típus előnyeit az Audi ralisikerei is igazolták: először 1982-ben, másodszor pedig 1984-ben nyerte meg a márka-világbajnokságot. 1982-ben az Audi 100-as egyedülálló légellenállási tényezőjével világviszonylatban a legjobb aerodinamikai kialakítású limuzinként mutatkozott be, mintegy az Audi válaszaként a környezetkímélő és gazdaságos autók iránt akkor már határozottan jelentkező igényre. 1985-ben az Audi NSU Auto Union részvénytársaság AUDI AG néven folytatta munkáját Ingolstadtban. Ugyanebben az évben közel egy milliárd márkát fektetett termékfejlesztésbe és új gyártási technológiákba. Az Audi 80-as teljes egészében horganyzott karosszériával tíz éves átrozsdásodás elleni garanciát adott. 1988-ban jelent meg az Audi V8.
1993 őszén a Frankfurti Autókiállításon az Audi az ASF (Audi Space Frame) alumínium vázszerkezet-tanulmányt mutatta be. Ez az alumínium Audi 1994 márciusában jelent meg, a V8 utódaként A8 néven, s még abban az évben, nyáron az A6-os, novemberben pedig az új A4-es is követte a szalonokban.
1995 őszén a TT Coupé és a TT Roadster sportautó-tanulmányok láttak napvilágot. Egy év múlva megjelent az A3-as, amellyel a kompakt járműosztály gazdagodott. Az Auditól 1997-ben láthattuk először az Al2 tanulmányt. A teljes egészében alumíniumból készült modell az ASF technológiai második generációjaként vált ismertté.
Az Audi vállalatcsoport mintegy 42.000 embert foglalkoztat, közülük 26.000-et Ingolstadtban. Mindezek mellett a Németországon kívül Magyarországon, Brazíliában, Kínában és Dél-Afrikában gyártó vállalat szerződéseket írt alá a nagy-britanniai Cosworth Technology és az olasz Lamborghini átvételéről.
Forrás: www.autostat.hu
