A CHEVROLET márka története
A Chevrolet fennállásának közel száz éve alatt szinte mindig a General Motors (GM) csoport legnagyobb eladásokat produkáló márkája volt. A GM tömegautóinak gyártásáért felelős cég komoly pozíciókat harcolt ki magának, sok alkalommal volt az adott évben legsikeresebb gyár, megelőzve még a nagy konkurens Fordot is. A Chevy becenevet viselő autókra manapság az a jellemző, hogy szerte a nagyvilágban forgalmazzák a kereszt alakú logóval ellátott modelljeit, melyeket amerikai, ázsiai, európai üzemek állítanak elő.
1911-ben, alapításakor még nem a General Motors csoport tagjaként hívta életre Louis Chevrolet, William Little és Edwin Campbell a márkát. A háttérben levő William Durant volt az, aki a General Motors különféle piaci igényekhez igazított diverzifikált márkakínálatát kitalálta, de 1910-re elveszítette az irányítást a cég felett. A Chevrolet jó eladásai és sikerei révén viszont tudott annyi részesedést vásárolni a GM-ben, hogy 1916-ban újból átvegye az irányítást, a Chevrolet pedig hamarosan a cégcsoport vezető márkája lett. Amikor a céget életre hívták kicsivel korábban, még más jellegű téma osztotta meg az alapítókat. Louis Chevrolet inkább exkluzívabb, a Cadillachez hasonló igényes modellekben hitt, míg Durant rájött arra, hogy nagy lehetőség van az olcsóbb, tömeges keresletet kielégíteni képes modellekben. Az előbbi szellem tükröződött az első Chevrolet autókban, amik jól kidolgozott, tekintélyes autóknak számítottak a 40 lóerejükkel, ám lényegesen többet adtak el az olcsó, a Ford T-modell vetélytársának tekinthető, Durant által favorizált Little modellekből.
1913-ban pedig Louis Chevrolet ki is szállt a nevét viselő cégből. Eleinte a vezető modellnek a nagyobb, négy és fél literes motorral gyártott L sorozatú illetve a kisebb és olcsóbb H sorozatú autók számítottak, ezek már a kereszt alakú logót viseltek. Először 1916-ban vált az autópiacon igazán meghatározóvá a Chevrolet, ami előző évi termelését megötszörözve, több, mint hetvenezer legyártott autóval büszkélkedhetett. Később, 1927-ben, elsőként a márka történetében, a Chevrolet gyártotta a legtöbb autót az Egyesült Államokban- több, mint egy millió darabot!
A kevéssé hivalkodó Chevrolet modellek nem számítottak presztízsautóknak, de sokat adtak el belőlük, így a kínálatot hamarosan hathengeres kupéval is bővíthették. A világgazdasági válság éveit jó állapotban vészelte át a márka, stabilizálta pozícióját a Ford előtt, és a harmincas évek trendjét követve, eltűntek a régies, nyitott autók a kínálatból, és a legömbölyített formák váltak uralkodóvá. Az olcsóbb és kisebb Standard és a Master modelleket ötféle karosszériaváltozatban kínálták, 79 lóerős motorral.
A háború után újból felpörgő Chevrolet a pár évvel korábbi modellek enyhén frissített verzióit kínálta 1945-től. Ekkoriban is az Aerosedan kétajtósai voltak a legkeresettebbek, amiket a negyvenes évek második felében 90 lóerős motorokkal szerelték fel. 1950-től az ún. hardtop kialakítású autók között kapott úttörő szerepet a Chevrolet Bel Air. Az ilyen autók jellegzetessége az volt, hogy a télen vagy esőben nem túl praktikus vászontetős modellekhez képest kemény tetőt kaptak, de B oszlop nélküli karosszériával, tehát megőriztek valamit a kabriók könnyedségéből. Az ötvenes évek közepének másik legendás modellje a Nomad volt, ami az egyik első olyan kombi volt, aminek a tervezésekor kicsivel dinamikusabb formát álmodtak meg. Ez a modell a Bel Air sorozatba tartozott, így hardtop kialakítású volt, ami egyben a kombik praktikumát is kínálta. Persze csak korlátozottan, mivel a Nomad is csak két ajtót kapott. A hátsó ajtó különleges, függőleges krómdíszítései is nagyon egyedinek számítottak, de a Chevrolet kínálatban egyedi volt a Nomad modellek igencsak borsos ára is.
1953. a Chevrolet Corvette bemutatásának éve. A márkanevet azóta is megtartotta a cég, mert a kétajtós sportkupé igazi legendává vált. A General Motors vezetői nem is igazán támogatták a Corvette modellt, mivel véleményük szerint az olcsóbb autókat kínáló Chevrolet imázsába nem fért bele. Aztán az 1955-ben megjelent pörgős V8-as motor, valamint az, hogy a nagy konkurens Ford is egy sportos kétülésessel jelentkezett, a rivális kihívása elől meg nem futamodó GM-et arra sarkallta, ne temesse a Corvette projektet. Az ötvenes évek végén a befecskendezős motor már 290 lóerős teljesítménnyel büszkélkedhetett, és a sikertörténet mindmáig tart.
1958-ban újabb klasszikus modellel jelentkezett a Chevrolet. Az Impala nevét minden autókedvelő ismeri, a tengerentúlon pedig az évtized egyik leginkább meghatározó modelljének tartják. A cél a tervezéskor az volt, hogy olyan, nagyobb és elegánsabb modellel jelenhessenek meg a piacon, amelyek ezzel együtt megfizethetőek az átlag amerikai vásárló számára is. Noha nem számított a Chevrolet kínálatán belül olcsónak, az Impala mindmáig az élmezőnyben van a legnagyobb számban eladott autók terén az Egyesült Államokban, a hatvanas évek közepén egyetlen év alatt több, mint egy millió példány talált belőle gazdára.
Az ötvenes évek extravagáns dizájnját még olyan furcsa modellekbe is átültette a gyár, mint a Chevrolet El Camino nevet kapott sedan pick-up. Hosszú, lapos és furcsa élekkel díszített autó volt ez, két ajtóval és nagy platóval. Állítólag a szándék az volt, hogy az eleganciára vágyó vidéki farmereknek kínáljanak egy jól kihasználható modellt. A hatvanas években forgalmazott Chevrolet Corvair modellek sokféle karosszériaváltozatban kerültek a piacra, egy teljesen új koncepció részeként. Észlelve az európai konkurensek erősödését, egy farmotoros, léghűtéses kisautót terveztek, ami kifejezetten olcsó volt, és egy időben meglehetősen sokat adtak is el belőle. De az első verzió 80 lóerős motorja megmosolyogtatóan gyenge volt a korszakban a tengerentúlon, még a kompakt kategóriában is kevésnek számított ez a teljesítmény. Ennek ellenére négyajtós sedan, kombi, kisbusz és Monza nevet viselő kétajtós kupé is volt a sorozatban.
1962-ben a Chevrolet Corvair Monza Spyder vadonatúj, 150 lóerős turbómotorja egyike volt a világ legelső turbófeltöltővel felszerelt sorozatgyártású erőforrásainak. A korai Corvairek sikerét a Monza alapozta meg, mint az egyik első sportos kompakt modell, de ebben az időszakban a modell vezethetőségét komoly kritikák érték, amik csak a hatvanas évek második felére csendesültek el a fejlesztések után. Az Impala és a legtöbb extrát kapó Caprice pedig a kínálat felső végét képviselték a nagy autók között. Mindegyik a hetvenes évekre jellemző szögletes és az ötvenes évek túlzásait levetkőző vonalvezetéssel bírt. Az eggyel kisebb méretű, közepes kategóriában a drágább Monte Carlo és az egyik legsikeresebb Chevrolet modell, a Chevelle hódított vásárlókat. Az utóbbit számos karosszériaváltozatban kínálták, és elég sok motorból lehetett választani hozzá.
A hetvenes években már a Chevrolet Camaro modellek második generációs változatát forgalmazták, amit sokak szerint 1967-ben a Ford Mustang első számú riválisának szántak. A kétajtós, 2+2 üléses kupé vagy kabrió változatban elérhető Camarók nem követték a Corvair modellek radikálisan új farmotoros kialakítását, hanem megmaradtak az orrmotoros, hátsó kerék hajtású megoldásnál. A hetvenes évek Camarója még egy kicsit nagyobb és nehezebb lett elődjénél, és igencsak szép számban fogyott, de az olajválság már éreztette hatását, és évről évre egyre csökkentették a motorok teljesítményét, hogy megfeleljenek az új emissziós határértékeknek. A Chevrolet más modelljeinél is követte az autóipari trendeket, és a hetvenes második felétől jelentősen visszavett a motorok teljesítményéből. Lejárt a hatalmas, túlméretezett autók és az 5-6 literes motorok ideje.
A Chevrolet Citation volt az egyik első fecske a megújult kínálatban, ami abban is első volt a gyár életében, hogy orrmotoros és orrkerékhajtású volt. A kompakt modell vonalvezetése, technikai megoldásai a japán autókat idézték. A kisebb önsúllyal jól meg tudtak birkózni a négyhengeres és V6-os motorok, és olyan nagy volt a kereslet a modell iránt, hogy a gyártósorok nem tudták kielégíteni az igényeket. A Chevrolet Chevette révén pedig egy egészen kicsi autót is forgalmazott a gyár, válaszul az olajválságra. A nyolcvanas-kilencvenes években újabb, az amerikai piacon sikeres modellek következtek. A Chevrolet Cavalier, a Celebrity és a Lumina, amit két- és négyajtós verzióban forgalmaztak. 1995-től csak a négyajtóst hívták Luminának, a kétajtósnál felélesztették a Monte Carlo nevet. A középkategóriában két, ugyanolyan alapra épült modell volt a kínálatban, a kétajtós Beretta és a négy- vagy ötajtós Corsica. Ebben az évtizedben a Chevrolet Blazer modellek képviselték a Chevrolet márkát a SUV kategóriában.
Az utóbbi időkben a különféle márkastratégiák miatti átcímkézések és a márkaközi együttműködések végképp nehezen követhetővé váltak. Ennek egyrészt az lett a következménye, hogy az amerikai gyökerű Chevrolet modelleket más kontinensen esetleg más néven forgalmaztak (pl. Chevrolet Holden), más alkalommal pedig egészen távoli oból származó modellek kapták meg a Chevrolet kereszt alakú logóját, a GM csoport éppen aktuális döntéseinek függvényeiben. Így lett pár, szerényebb koreai Daewoo modellből Európában Chevrolet, de az Opel Astra is Chevrolet Astrává vált például Mexikóban (és árulják Vauxhall, Holden, Saturn márkanév alatt is). Még az orosz gyökerű Lada Nivát is forgalmazzák Chevrolet Niva néven. Az USA-ba szánt, nagyobb motorral szerelt, agresszívabb megjelenésű modellek azért még ma is felismerhetőek- ilyenek például a stílusos Avalanche és a roppant nagy számban eladott Silverado pickupok. A kiváló sportos modellek, mint a Corvette vagy a Camaro is ott vannak még a Chevrolet kínálatában, mint a jó eladásokat produkáló Cobalt és Aveo kompaktok és a ma is nagyon sikeres Impala kilencedik generációja. És már a nagy újdonság is elkészült: hamarosan piacra kerül az elektromos hajtással kiegészített Chevrolet Volt.
Forrás: www.autostat.hu
